Mostanában túl sokat aggasztanak olyan dolgok, amik általában nem. Amikre azt mondja mindenki, hogy ez a felnőttséggel jár...pedig nem....mert ez fáraszt és lelomboz...nincs ez így jól.Mintha valaki egy nagy dobozba szeretne mindenáron betömködni csak nem sikerül olyan jól,mert egyre itt ott kikandikálnak a testrészeim....sehogysejóígy!!!
Mostanában a fényképező sem a legjobb barátom.
Felnőttes pökhendiséggel és csüggedt előrelátással hagyom itthon, mert úgysem lesz rá szükségem és csak cipelem feleslegesen, az egyetemre tanulni jár az ember nem mókázni....és szegény itthon ül...porosodik csak és szomorkodik nézi a táskájának négy falát....milyen sors ez?? kérlek Barack milyen sors??
Már elfelejtettem milyen jó csak úgy a semmibe sétálni.
A fényképezőm és én.
BARACK
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
ugyan már, az egyetem maga a végtelen móka, plusz mindig lehet jó képeket is csinálni.
VálaszTörléssétálj a konkrét cél felé több semmin keresztül, így kivitelezhető némi egyensúly.